Itt van pár kép a lakásról, ahol most vagyok 16-ig + két kép az utcáról.
2007. október 31., szerda
2007. október 30., kedd
Második nap
Most vagyok a második nap végén jó fáradtan, de azért írok még pár sort.
Az utazás rendben lezajlott tegnap, nem történt semmi különös. Reggel korán kelés, repülő felszáll, leszáll, vonatkeresés, aztán cégkeresés. Azért olyan jól mégsincsennek kiírva a dolgok, mint gondoltam, de az is lehet, hogy csak másképp. Például hiányoltam az utcasarkokon az utcaneveket a házszámokkal, helyette az úton lévő táblákkal jelezték ezt.
Amúgy nagyon pöpec kis hely, tényleg nem egy nagy város, kb olyan, mintha Bp-et lekicsinyítenénk és mondjuk felújtanánk persze.
Reggel 11-re értem az irodába, ahol jó körbevezettek, meg elmondták a dolgokat. Elég nagy cég itt, még be sem jártam a helyet.
Ezután már rögtön bele is mentünk a doksiolvasásba és a magyarázásokba, közben meg mindenféle ügyet kellett intézni.
Zürich-ről még nem sokat tudok írni, mert alig láttam még belőle valamit. Mondjuk csak annyit, hogy a címben véletlenül 2 r-rel írtam, pedig csak eggyel kell. Na sebaj, mondjuk hogy viccből.
Az eslő napi szállásom közel a céghez a Langstrasse-n volt, ami egy elég lepukkant környék piroslámpás házakkal tele (én még nem láttam egyet sem, de fura embereket igen). Először azt hittem olyan hotel, hogy idehordják a “hölgyeket”, de szerencsére nem, legalábbis nem tapasztaltam. Szóval ebben a Rothaus hotelben egész jó szobám volt, nincs okom panaszkodni.
Ma is egész nap doksit olvastam és már nagyon golyózik a szemem, mert csak most este jutott eszembe kinyomtatni. Viszont megkerült a kulcs, ahová szerettek volna tenni és el is mentünk megnézni. Hű, hát nagyon szépen néz ki, igazi luxuslakosztály, ami amúgy bérelt lakás. Még tv is van, bár attól tegnap elment a kedvem, mert egy nem német nyelvű csatorna volt a CNN, de azon is csak azt mutatták, hogy hogy lövik le egymást a feketék Afrikában.
Ja, a legjobb itt a kaja. A cégen belül főznek, de nagyon jót, igazi ízorgia az egész. Desszertnek ma svájci csokikülönlegesség volt. Hát, nem véletlenül híres a svájci csoki. Úgy érzem, itt még szép napokat fogok eltölteni.
Ma boltba fogok menni és szembekerülök az itteni árakkal elkerülhetetlenül. Ezt már csak holnap mesélem el...
Az utazás rendben lezajlott tegnap, nem történt semmi különös. Reggel korán kelés, repülő felszáll, leszáll, vonatkeresés, aztán cégkeresés. Azért olyan jól mégsincsennek kiírva a dolgok, mint gondoltam, de az is lehet, hogy csak másképp. Például hiányoltam az utcasarkokon az utcaneveket a házszámokkal, helyette az úton lévő táblákkal jelezték ezt.
Amúgy nagyon pöpec kis hely, tényleg nem egy nagy város, kb olyan, mintha Bp-et lekicsinyítenénk és mondjuk felújtanánk persze.
Reggel 11-re értem az irodába, ahol jó körbevezettek, meg elmondták a dolgokat. Elég nagy cég itt, még be sem jártam a helyet.
Ezután már rögtön bele is mentünk a doksiolvasásba és a magyarázásokba, közben meg mindenféle ügyet kellett intézni.
Zürich-ről még nem sokat tudok írni, mert alig láttam még belőle valamit. Mondjuk csak annyit, hogy a címben véletlenül 2 r-rel írtam, pedig csak eggyel kell. Na sebaj, mondjuk hogy viccből.
Az eslő napi szállásom közel a céghez a Langstrasse-n volt, ami egy elég lepukkant környék piroslámpás házakkal tele (én még nem láttam egyet sem, de fura embereket igen). Először azt hittem olyan hotel, hogy idehordják a “hölgyeket”, de szerencsére nem, legalábbis nem tapasztaltam. Szóval ebben a Rothaus hotelben egész jó szobám volt, nincs okom panaszkodni.
Ma is egész nap doksit olvastam és már nagyon golyózik a szemem, mert csak most este jutott eszembe kinyomtatni. Viszont megkerült a kulcs, ahová szerettek volna tenni és el is mentünk megnézni. Hű, hát nagyon szépen néz ki, igazi luxuslakosztály, ami amúgy bérelt lakás. Még tv is van, bár attól tegnap elment a kedvem, mert egy nem német nyelvű csatorna volt a CNN, de azon is csak azt mutatták, hogy hogy lövik le egymást a feketék Afrikában.
Ja, a legjobb itt a kaja. A cégen belül főznek, de nagyon jót, igazi ízorgia az egész. Desszertnek ma svájci csokikülönlegesség volt. Hát, nem véletlenül híres a svájci csoki. Úgy érzem, itt még szép napokat fogok eltölteni.
Ma boltba fogok menni és szembekerülök az itteni árakkal elkerülhetetlenül. Ezt már csak holnap mesélem el...
2007. október 19., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)