Nexte halt, BUDAPEST :)))

Na, ezt is megértem: HOLNAP MEGYEK HAZA
Igy ennek a blognak is vége szakad, mint minden másnak egyszer.
Már csak a csomagolás és az utazásra való felkészülés marad, és persze a tanulságok levonás. Az van bőven, meg sem próbálom leirni őket (de nem is akarom :) ).
A lényeg, hogy itt biztos nem élnék, de erre csak itt tudtam rájönni, hogy lehet nem is olyan rossz hely kis országunk :). Már nem is nagyon értem ezt a nagy nyugati jóléti kultuszt, nekem ez biztos nem hiányozna. Azt hiszem, ezt a filozofálgatást most hagyom abba, mert ezekhez látni kell azokat, ami itt van.

Egy kedves kis történettel zárom az irásokat, ami az én kicsi szivemet is nagyon megmelengette.
Tegnapelőtt este megyek haza 8 óra felé 10 és fél órás munkanap után agyilag lehúzva és szokás szerint szerény vacsorámhoz készülődtem. A lakótársam megjegyezte, hogy pont elfogyott a kenyere - gondoltam magamban, hogy hát az bizony sz@r lehet, de sebaj egyél az enyéből - "á, nem kösz, majd elmegyek a boltba" - az még sz@rabb lehet ilyen hidegben, gondoltam én.
Már kivettem a sajtot, vajat, a kedven tejberizsemet, erre egyre furább érzés kezdett befurakodni az agyamba. Nagyon rend volt az asztalon. Nyúlok a kenyeremért, de a kezem sajnos markolhatta a friss kenyeret, mert az nem volt sehol. Ezután egyre idegesebben és frusztráltabban kerestem, amikor eszembe jutott, hogy az a balfasz takaritónő a múltkor a dorombos dobozomat is kidobta. Lassan leesett, hogy ez bizony bejött, kidobta a kenyeremet, ami amúgy sima kenyereszacskóban volt és vele minden pékterméket, amik meg átlátszó csomagolásban voltak. Hát 10 perc anyázás után kénytelen voltam fél órát menetelni a boltba. Szerintem a kenyeres pusztitás után megállhatott egy percre és gondolkozott, hogy még milyen balfaszságot tudna csinálni és benyomta a mosogatógépet két pohárral és egy vajkenőkéssel.

Na, mindenkinek boldog Karácsonyt és boldog Újévet kivánok! és persze a legjobbakat!

Vége az utazásnak..

Ulm, Neu Ulm, Finningen

Megvolt az ulmi utazás is.
Nagyon jó ki hétvége volt :). Sikerült megspórolni a vonatot is, mert egy netes kocsival mentem elég olcsón.
Nem csináltam egyetlen képet sem, de Andi csinált egy párat, mint az az előző postból is kiderült. Hát, nem is tudom, hogy mit irjak róla - nagyon jól éreztem magam, mert nagyon jó vendéglátóim voltak. Itt is köszi az Andi családnak :).
Jó sokat Lilykéztem, jól összebariztunk, ettünk csokolálát, meg minden :).

Kimentünk kétszer a karácsonyi vásárba, de elég nagy horror volt, mert nagyon sok ember volt kint, de legalább az ajándékokat meg tudtam venni -> idén mindenki vásári ajándékokra számitson, mert itt Zürichben nem rám vannak szabva a bolti árak. Ja, ott még egy télapóval is összebarátkoztam :).
Városnézés csak kocsiból volt, mert olyan hideg volt, hogy az csuda.

Most igazán nincs időm irni, mert feltorlódott egy csomó munka erre az utolsó hétre, mert határidő van és mindenki megy szabira jövő héten, beleértve engem is, úgyhogy nem tudom tudok e még irni - max egyszer.

csoki

Ulm, Neu Ulm, Finningen képek

Svájci érdekességek

Az első képet ma kaptam a vicc lev listára - igy szrájkolnak errefelé. Azért megnyugtató, hogy itt is vannak anyagi gondok, nem csak kishazánkban nehéz az élet.

A második kép a mostani svájci politikára vonatkozik. Az egyik politikust most golyózták ki, aki egy kicsit nemzeti érzelmű és ezzel a plakáttal találta telerakni egész svájcot, vagyis a külföldiek iránt érzett vendégszeretetét kivánta e módon kifejezni. Most lett volna elnökhelyettes, de a többiek nem akarták, hogy ő képviselje a kantonokat. (itt amúgy nincs igazi elnök, csak reprezentativ célból; 7 miniszter van hatalmon a különböző pártokból)
Amúgy érdekes, hogy egyik svájcitól sem hallottam semmilyen állásfoglalás politikai ügyben. Nekik is van igazuk, bár igazából ilyen téren (is) rendben vannak a dolgok, persze anyagi szinten gondolom.

Mára ezzel a két lélekcukorkával szerettem volna kedveskedni:).

Hétvégén Ulm-ba megyek Andihoz látogatóba, úgyhogy biztos lesz mit mesélni hétfőn. Kiváncsi leszek mennyire hasonló a két ország.

Mindenkinek jó hétvégét kivánok!

Ausstieg Verboten

:)
Mindig is kiváncsi voltam, hogy mit jelent ez a felirat azon az ajtón, amin a kedvenc cigizős teraszomra lehet kimenni. Ma világositott fel az egyik srác, hogy az bizony azt jelenti, hogy tilos kimenni oda. Na sebaj, még jó hogy nem kapcsolt le a rendőrség, pedig ez a kacsanézésnél sokkal súlyosabb vétségnek számit itt.
Ezzel nagyon sok mindenre kaptam magyarázatot. Például, hogy eddig miért néztek furán az emberek, amikor kint voltam, vagy mit mondhattak németül kifelé az ajtón, és még hasonló anomáliákról hullott le a lepel.
Ezután is ott fogok cigizni, de ezentúl sokkal kevésbé butább arccal állok ott megértvén, hogy a svájci tűrőképesség határát feszegetem.

Ma ez volt a legérdekesebb a napban (és még nincs vége) - félelmetes hogy pörögnek az események körülöttem :).

Hétvége

Csak most irok, mert megbetegedtem és nem nagyon volt kedvem irni (igazából most sincs, úgyhogy nem lesz egy pozitiv hangulatú), de majd most:

Hétvégén meglátogatott a kedves vendégem, igy kimentünk egy csomó helyre.
Csütörtökön kocsmát nézni mentünk, ahol ismét megtapasztalhattam, hogy bizony nem olcsó itt a sör, de ez persze nem szabott akadály a jókedvnek. Még pár munkatársammal is összefutottunk véletlen.
Pénteken megnéztük Zürich belvárosát, de azokról már korábban tettem fel fényképeket.
A fényképek mind Luzern-ről készültek. Kb egy órás út Zürichtől és ez már az alpok között van. Először fel akartunk menni a hegyekbe felvonóval, de csak hajóval lehett volna odamenni, plusz még a felvonót is fizetni - ingünk gatyánk ráment volna, igy csak várost néztünk.
A hely körülbelül úgy néz ki, mint Zürich, főleg csak vásárolni lehet, de azért valamivel szebb is körülötte a nagy hegyekkel.
Persze tetszett, csak szembesülnünk kellett azzal, hogy ha az ember nincs tele pénzzel, akkor városnézésen kivül nem sok mindent tud csinálni, mert szinte minden megfizethetetlen egy egységsugarú magyarnak.
Bejártuk itt is az óvárost, ettünk sültgesztenyét, pizzát, felmentünk a várba és hazamentünk.

Másnap Winterthur-t vettük célba, mert ajánlották a Technorama-t. Azt hittem, hogy új technológiák múzeuma lesz, de ehelyett a Csodák Palotája svájci változatban. Arról tudni kell, hogy inkább gyerekeknek való, ami itt is igaz volt, és versenghettünk a gyerekekkel a nem túl érdekes dologkon. Persze valamennyire ez is élvezhető volt, de nem erre készültem. Itt van a honlapja: http://www.technorama.ch/ , bár a legjobb dolgokat, amiket reklámoznak nem is voltak ott.
Ezután a hétvége után sajnos meg kellett állapitanom, már eddig is motoszkált bennem, hogy Svájc nem egy túl érdekes ország, kivéve ha az ember pár napra jön, mert annyi idő alatt még nem lehet megunni. De ez csak az én véleményem.


Megtörtént a költözés tegnap, ami péntekre volt beigerve.

A munka ugyanolyan, csak ne betegen nem az igazi.

Mára csak ennyi.

Hetvégi képek