Na, ezt is megértem: HOLNAP MEGYEK HAZA
Igy ennek a blognak is vége szakad, mint minden másnak egyszer.
Már csak a csomagolás és az utazásra való felkészülés marad, és persze a tanulságok levonás. Az van bőven, meg sem próbálom leirni őket (de nem is akarom :) ).
A lényeg, hogy itt biztos nem élnék, de erre csak itt tudtam rájönni, hogy lehet nem is olyan rossz hely kis országunk :). Már nem is nagyon értem ezt a nagy nyugati jóléti kultuszt, nekem ez biztos nem hiányozna. Azt hiszem, ezt a filozofálgatást most hagyom abba, mert ezekhez látni kell azokat, ami itt van.
Egy kedves kis történettel zárom az irásokat, ami az én kicsi szivemet is nagyon megmelengette.
Tegnapelőtt este megyek haza 8 óra felé 10 és fél órás munkanap után agyilag lehúzva és szokás szerint szerény vacsorámhoz készülődtem. A lakótársam megjegyezte, hogy pont elfogyott a kenyere - gondoltam magamban, hogy hát az bizony sz@r lehet, de sebaj egyél az enyéből - "á, nem kösz, majd elmegyek a boltba" - az még sz@rabb lehet ilyen hidegben, gondoltam én.
Már kivettem a sajtot, vajat, a kedven tejberizsemet, erre egyre furább érzés kezdett befurakodni az agyamba. Nagyon rend volt az asztalon. Nyúlok a kenyeremért, de a kezem sajnos markolhatta a friss kenyeret, mert az nem volt sehol. Ezután egyre idegesebben és frusztráltabban kerestem, amikor eszembe jutott, hogy az a balfasz takaritónő a múltkor a dorombos dobozomat is kidobta. Lassan leesett, hogy ez bizony bejött, kidobta a kenyeremet, ami amúgy sima kenyereszacskóban volt és vele minden pékterméket, amik meg átlátszó csomagolásban voltak. Hát 10 perc anyázás után kénytelen voltam fél órát menetelni a boltba. Szerintem a kenyeres pusztitás után megállhatott egy percre és gondolkozott, hogy még milyen balfaszságot tudna csinálni és benyomta a mosogatógépet két pohárral és egy vajkenőkéssel.
Na, mindenkinek boldog Karácsonyt és boldog Újévet kivánok! és persze a legjobbakat!
Vége az utazásnak..
2007. december 20., csütörtök
2007. december 18., kedd
Ulm, Neu Ulm, Finningen
Megvolt az ulmi utazás is.
Nagyon jó ki hétvége volt :). Sikerült megspórolni a vonatot is, mert egy netes kocsival mentem elég olcsón.
Nem csináltam egyetlen képet sem, de Andi csinált egy párat, mint az az előző postból is kiderült. Hát, nem is tudom, hogy mit irjak róla - nagyon jól éreztem magam, mert nagyon jó vendéglátóim voltak. Itt is köszi az Andi családnak :).
Jó sokat Lilykéztem, jól összebariztunk, ettünk csokolálát, meg minden :).
Kimentünk kétszer a karácsonyi vásárba, de elég nagy horror volt, mert nagyon sok ember volt kint, de legalább az ajándékokat meg tudtam venni -> idén mindenki vásári ajándékokra számitson, mert itt Zürichben nem rám vannak szabva a bolti árak. Ja, ott még egy télapóval is összebarátkoztam :).
Városnézés csak kocsiból volt, mert olyan hideg volt, hogy az csuda.
Most igazán nincs időm irni, mert feltorlódott egy csomó munka erre az utolsó hétre, mert határidő van és mindenki megy szabira jövő héten, beleértve engem is, úgyhogy nem tudom tudok e még irni - max egyszer.
csoki
Nagyon jó ki hétvége volt :). Sikerült megspórolni a vonatot is, mert egy netes kocsival mentem elég olcsón.
Nem csináltam egyetlen képet sem, de Andi csinált egy párat, mint az az előző postból is kiderült. Hát, nem is tudom, hogy mit irjak róla - nagyon jól éreztem magam, mert nagyon jó vendéglátóim voltak. Itt is köszi az Andi családnak :).
Jó sokat Lilykéztem, jól összebariztunk, ettünk csokolálát, meg minden :).
Kimentünk kétszer a karácsonyi vásárba, de elég nagy horror volt, mert nagyon sok ember volt kint, de legalább az ajándékokat meg tudtam venni -> idén mindenki vásári ajándékokra számitson, mert itt Zürichben nem rám vannak szabva a bolti árak. Ja, ott még egy télapóval is összebarátkoztam :).
Városnézés csak kocsiból volt, mert olyan hideg volt, hogy az csuda.
Most igazán nincs időm irni, mert feltorlódott egy csomó munka erre az utolsó hétre, mert határidő van és mindenki megy szabira jövő héten, beleértve engem is, úgyhogy nem tudom tudok e még irni - max egyszer.
csoki
2007. december 14., péntek
Svájci érdekességek
Az első képet ma kaptam a vicc lev listára - igy szrájkolnak errefelé. Azért megnyugtató, hogy itt is vannak anyagi gondok, nem csak kishazánkban nehéz az élet.
A második kép a mostani svájci politikára vonatkozik. Az egyik politikust most golyózták ki, aki egy kicsit nemzeti érzelmű és ezzel a plakáttal találta telerakni egész svájcot, vagyis a külföldiek iránt érzett vendégszeretetét kivánta e módon kifejezni. Most lett volna elnökhelyettes, de a többiek nem akarták, hogy ő képviselje a kantonokat. (itt amúgy nincs igazi elnök, csak reprezentativ célból; 7 miniszter van hatalmon a különböző pártokból)
Amúgy érdekes, hogy egyik svájcitól sem hallottam semmilyen állásfoglalás politikai ügyben. Nekik is van igazuk, bár igazából ilyen téren (is) rendben vannak a dolgok, persze anyagi szinten gondolom.
Mára ezzel a két lélekcukorkával szerettem volna kedveskedni:).
Hétvégén Ulm-ba megyek Andihoz látogatóba, úgyhogy biztos lesz mit mesélni hétfőn. Kiváncsi leszek mennyire hasonló a két ország.
Mindenkinek jó hétvégét kivánok!
2007. december 13., csütörtök
Ausstieg Verboten
:)
Mindig is kiváncsi voltam, hogy mit jelent ez a felirat azon az ajtón, amin a kedvenc cigizős teraszomra lehet kimenni. Ma világositott fel az egyik srác, hogy az bizony azt jelenti, hogy tilos kimenni oda. Na sebaj, még jó hogy nem kapcsolt le a rendőrség, pedig ez a kacsanézésnél sokkal súlyosabb vétségnek számit itt.
Ezzel nagyon sok mindenre kaptam magyarázatot. Például, hogy eddig miért néztek furán az emberek, amikor kint voltam, vagy mit mondhattak németül kifelé az ajtón, és még hasonló anomáliákról hullott le a lepel.
Ezután is ott fogok cigizni, de ezentúl sokkal kevésbé butább arccal állok ott megértvén, hogy a svájci tűrőképesség határát feszegetem.
Ma ez volt a legérdekesebb a napban (és még nincs vége) - félelmetes hogy pörögnek az események körülöttem :).
Mindig is kiváncsi voltam, hogy mit jelent ez a felirat azon az ajtón, amin a kedvenc cigizős teraszomra lehet kimenni. Ma világositott fel az egyik srác, hogy az bizony azt jelenti, hogy tilos kimenni oda. Na sebaj, még jó hogy nem kapcsolt le a rendőrség, pedig ez a kacsanézésnél sokkal súlyosabb vétségnek számit itt.
Ezzel nagyon sok mindenre kaptam magyarázatot. Például, hogy eddig miért néztek furán az emberek, amikor kint voltam, vagy mit mondhattak németül kifelé az ajtón, és még hasonló anomáliákról hullott le a lepel.
Ezután is ott fogok cigizni, de ezentúl sokkal kevésbé butább arccal állok ott megértvén, hogy a svájci tűrőképesség határát feszegetem.
Ma ez volt a legérdekesebb a napban (és még nincs vége) - félelmetes hogy pörögnek az események körülöttem :).
2007. december 12., szerda
Hétvége
Csak most irok, mert megbetegedtem és nem nagyon volt kedvem irni (igazából most sincs, úgyhogy nem lesz egy pozitiv hangulatú), de majd most:
Hétvégén meglátogatott a kedves vendégem, igy kimentünk egy csomó helyre.
Csütörtökön kocsmát nézni mentünk, ahol ismét megtapasztalhattam, hogy bizony nem olcsó itt a sör, de ez persze nem szabott akadály a jókedvnek. Még pár munkatársammal is összefutottunk véletlen.
Pénteken megnéztük Zürich belvárosát, de azokról már korábban tettem fel fényképeket.
A fényképek mind Luzern-ről készültek. Kb egy órás út Zürichtől és ez már az alpok között van. Először fel akartunk menni a hegyekbe felvonóval, de csak hajóval lehett volna odamenni, plusz még a felvonót is fizetni - ingünk gatyánk ráment volna, igy csak várost néztünk.
A hely körülbelül úgy néz ki, mint Zürich, főleg csak vásárolni lehet, de azért valamivel szebb is körülötte a nagy hegyekkel.
Persze tetszett, csak szembesülnünk kellett azzal, hogy ha az ember nincs tele pénzzel, akkor városnézésen kivül nem sok mindent tud csinálni, mert szinte minden megfizethetetlen egy egységsugarú magyarnak.
Bejártuk itt is az óvárost, ettünk sültgesztenyét, pizzát, felmentünk a várba és hazamentünk.
Másnap Winterthur-t vettük célba, mert ajánlották a Technorama-t. Azt hittem, hogy új technológiák múzeuma lesz, de ehelyett a Csodák Palotája svájci változatban. Arról tudni kell, hogy inkább gyerekeknek való, ami itt is igaz volt, és versenghettünk a gyerekekkel a nem túl érdekes dologkon. Persze valamennyire ez is élvezhető volt, de nem erre készültem. Itt van a honlapja: http://www.technorama.ch/ , bár a legjobb dolgokat, amiket reklámoznak nem is voltak ott.
Ezután a hétvége után sajnos meg kellett állapitanom, már eddig is motoszkált bennem, hogy Svájc nem egy túl érdekes ország, kivéve ha az ember pár napra jön, mert annyi idő alatt még nem lehet megunni. De ez csak az én véleményem.
Megtörtént a költözés tegnap, ami péntekre volt beigerve.
A munka ugyanolyan, csak ne betegen nem az igazi.
Mára csak ennyi.
Hétvégén meglátogatott a kedves vendégem, igy kimentünk egy csomó helyre.
Csütörtökön kocsmát nézni mentünk, ahol ismét megtapasztalhattam, hogy bizony nem olcsó itt a sör, de ez persze nem szabott akadály a jókedvnek. Még pár munkatársammal is összefutottunk véletlen.
Pénteken megnéztük Zürich belvárosát, de azokról már korábban tettem fel fényképeket.
A fényképek mind Luzern-ről készültek. Kb egy órás út Zürichtől és ez már az alpok között van. Először fel akartunk menni a hegyekbe felvonóval, de csak hajóval lehett volna odamenni, plusz még a felvonót is fizetni - ingünk gatyánk ráment volna, igy csak várost néztünk.
A hely körülbelül úgy néz ki, mint Zürich, főleg csak vásárolni lehet, de azért valamivel szebb is körülötte a nagy hegyekkel.
Persze tetszett, csak szembesülnünk kellett azzal, hogy ha az ember nincs tele pénzzel, akkor városnézésen kivül nem sok mindent tud csinálni, mert szinte minden megfizethetetlen egy egységsugarú magyarnak.
Bejártuk itt is az óvárost, ettünk sültgesztenyét, pizzát, felmentünk a várba és hazamentünk.
Másnap Winterthur-t vettük célba, mert ajánlották a Technorama-t. Azt hittem, hogy új technológiák múzeuma lesz, de ehelyett a Csodák Palotája svájci változatban. Arról tudni kell, hogy inkább gyerekeknek való, ami itt is igaz volt, és versenghettünk a gyerekekkel a nem túl érdekes dologkon. Persze valamennyire ez is élvezhető volt, de nem erre készültem. Itt van a honlapja: http://www.technorama.ch/ , bár a legjobb dolgokat, amiket reklámoznak nem is voltak ott.
Ezután a hétvége után sajnos meg kellett állapitanom, már eddig is motoszkált bennem, hogy Svájc nem egy túl érdekes ország, kivéve ha az ember pár napra jön, mert annyi idő alatt még nem lehet megunni. De ez csak az én véleményem.
Megtörtént a költözés tegnap, ami péntekre volt beigerve.
A munka ugyanolyan, csak ne betegen nem az igazi.
Mára csak ennyi.
2007. december 6., csütörtök
7v ge
Holnap nem dolgozom, mindjárt egy jó hirrel kezdve, mert kivettem egy szabadnapot. Jón Dóri, úgyhogy biztos sokminden fog történni a hétvégén. Szerintem elmegyünk Luzern-be is, ami elég szép város errefelé.
Tegnap meghivott a cég minket - magyarokat - egy vacsorára. Sikerült választanom egy bolognait, mondom az biztos csak jó lehet. Nem is volt rossz, de spagetti tészta lebegett a szemem előtt, amikor megszületett bennem ez a döntés, de ehelyett nokedlivel voltak kedvesek elkésziteni. Hát, tésztával jobb, igy inkább a sajtos pörkölthöz hasonlitott :), de legalább ezt is kipróbáltam.
Elmentünk csocsózni is a Langstrasse-n levő Acapulco-ba. Sokat emlegették már ezt a helyet, hogy milyen jó, igy sokkal nagyobb helyre gondoltam, de jó hely volt, de azért nem mondanám, hogy nagy durranás. Csocsóztunk is jó sokat, kihivtuk a helyieket, akik barátságosan megvertek. Vettem egy kis sört is: 2.5 dl került 750 Forintba - nem tartottam olcsónak, de azért megittam.
A héten arra is rájöttem, hogy értik e a német németek a svájci németet, mert valaki azt mondta eddig, hogy kicsit jobban figyelni kell, de meg lehet érteni, valaki meg azt, hogy teljesen érthetetlen. Az egyik svájci munkatársam mondta, hogy ez azért van, mert sokan a svájci akcentust, amikor rendes németül beszélnek összetévesztik a svájci némettel. Az igazság az, hogy még egymást se mindig értik, mert nemhogy területenként más, hanem városonként külön svájci németet beszélnek, mert régebben nem volt nagy mozgás a városok közt.
Na, jó hétvégét mindenkinek!
Tegnap meghivott a cég minket - magyarokat - egy vacsorára. Sikerült választanom egy bolognait, mondom az biztos csak jó lehet. Nem is volt rossz, de spagetti tészta lebegett a szemem előtt, amikor megszületett bennem ez a döntés, de ehelyett nokedlivel voltak kedvesek elkésziteni. Hát, tésztával jobb, igy inkább a sajtos pörkölthöz hasonlitott :), de legalább ezt is kipróbáltam.
Elmentünk csocsózni is a Langstrasse-n levő Acapulco-ba. Sokat emlegették már ezt a helyet, hogy milyen jó, igy sokkal nagyobb helyre gondoltam, de jó hely volt, de azért nem mondanám, hogy nagy durranás. Csocsóztunk is jó sokat, kihivtuk a helyieket, akik barátságosan megvertek. Vettem egy kis sört is: 2.5 dl került 750 Forintba - nem tartottam olcsónak, de azért megittam.
A héten arra is rájöttem, hogy értik e a német németek a svájci németet, mert valaki azt mondta eddig, hogy kicsit jobban figyelni kell, de meg lehet érteni, valaki meg azt, hogy teljesen érthetetlen. Az egyik svájci munkatársam mondta, hogy ez azért van, mert sokan a svájci akcentust, amikor rendes németül beszélnek összetévesztik a svájci némettel. Az igazság az, hogy még egymást se mindig értik, mert nemhogy területenként más, hanem városonként külön svájci németet beszélnek, mert régebben nem volt nagy mozgás a városok közt.
Na, jó hétvégét mindenkinek!
2007. december 3., hétfő
Zurich, eso
Voltam állatkerben pénteken, mert akkor még nem kellett dolgozni szerencsére.
Tetszett nagyon, bár eléggé hideg volt ott, de egy csomó helyen be lehetett menni. Odafelé is csináltam pár képet; ami nem állatkertes, az a zürichi egyetemről van a villamosból.
Sokfajta állat volt, a kedvenceim a rágcsálók, pingvinek, meg az a láma, aki a kamerába néz. A fénykép előtt épp énekeltek valamit a mellette lévő gyerekek, amit nagy élvezettel figyelt, aztán rámnézett, hogy én mit adok elő, de sajnos mondanom kellett neki, hogy én nem készültem énekkel:).
Egy kép van a tibeti imazászlókról is, mellette egy ház volt szanszkrit feliratokkal, belül meg oroszlános dolgok. Hogy ez a három dolog hogy kapcsolódott egymáshoz arra nem jöttem rá, de asszem az oroszlánnal volt valami.
Ma el kellett mennem a Kreisbüro, azaz a polgárjenőhivatalba bejelentkezni. Különös oknál fogva félve gondoltam erre a hihetetlen fontos adminisztrációra és elkezdtem vizionálni több száz méteres sorokat és többórás várakozást. Szerencsére kis ország kis bürokráci, vagy csak jókor mentem és 15 perc alatt el is intéztem az egészet. Az ügyintéző neve S. Fürer volt, akinek persze meg kellett igérnem, hogy hazamegyek egy hónap múlva :). Amit a legfontosabb dolognak tartott az volt, hogy mindenképpen rakjam ki a nevemet a postaládára, mert mi van ha levelet szeretnének küldeni. Amúgy jófejek voltak, eltekintve attól, hogy lehúztak 20 frankkal.
A hétvégén nem történt semmi, csak fitness teremben voltam, ahol megint ingyen kipróbálhattam a termet, bár kétszer mondtam, hogy voltam itt, de ragaszkodtak az akcióhoz. Néha jó is származik abból, ha nem értik az embert:).
Ahogy a címből is kitűnik, ma egész nap zuhogott az eső.
2007. november 30., péntek
Megint dolgozhatok
Na megjött a papír és újra munkába állhattam a mai napon, mindenki nagy örömére :). Még a Hivatalba is el kell mennem regisztrálni magam némi készpénz befizetése mellett. Tisztára otthon érzem magam :) - rem nem nekem kell kifizetni... Szerencsére már nem kell annyit szervezkedni és üldögélhetek nyugodtan itt a bitek közt.
Tegnap viszont el tudtam menni az állatkertbe. Teccet nagyon, csináltam is egy csomó fényképet, csak nem tudom áttölteni a gépre.
A lakás okés, nincs vele semmi gond.
Mindenkinek jó hétvégét!
Tegnap viszont el tudtam menni az állatkertbe. Teccet nagyon, csináltam is egy csomó fényképet, csak nem tudom áttölteni a gépre.
A lakás okés, nincs vele semmi gond.
Mindenkinek jó hétvégét!
2007. november 28., szerda
update
Na, úgy tűnik, hogy nemhogy ma, hanem lehet még a héten sem lesz engedélyem, úgyhogy javasolták a városnézést és a szakkönyvek olvasgatását, persze mindez munkaidőnek fog számítani.
Mailt nem biztos, hogy tudok olvasni a héten.
Mailt nem biztos, hogy tudok olvasni a héten.
Újra Zuerich
Na, megérkeztem, jól vagyok, minden okés.
Az utazást nem élveztem annyira, mert nagyon sokan voltak, és majdnem mindenki azt hitte, hogy itt kőbunkónak kell lenni, pedig nem is :). A 'zutasok' előztek, de pofátlanul, a csekinesek, ja velük nem volt gáz, csak lassúak voltak, a határőrök dühösen néztek van e nálam bomba, vagy legalább egy pisztoj. De lehet, hogy ez csak egy ilyen nap volt, van ilyen :)
Még 'sajnos' nem tudok dolgozni, mert nincs még meg a munkaengedélyem és lelkemre kötötték, hogy addig nehogy dolgozzak. Ennyit azért csak megtehetek a cégért, meg a békességért :). Most egy másik lakásban leszek egy darabig, kb dec 7-ig, ami itt van a munkahely mellett kb 20 méterre. Már voltam ott, nem rossz. Egy házaspárral fogok osztozkodni egy 3 szobás lakáson.
Amúgy minden a régi, mint mikor elmentem, már egészen meg is szoktam a helyet. Ma megint nagyon finom volt az ebéd, most még különösen jó volt, hogy nem értettem egy kukkot sem, mert fáradt vagyok.
Úgy kb. ennyi - utazni fárasztó.
Az utazást nem élveztem annyira, mert nagyon sokan voltak, és majdnem mindenki azt hitte, hogy itt kőbunkónak kell lenni, pedig nem is :). A 'zutasok' előztek, de pofátlanul, a csekinesek, ja velük nem volt gáz, csak lassúak voltak, a határőrök dühösen néztek van e nálam bomba, vagy legalább egy pisztoj. De lehet, hogy ez csak egy ilyen nap volt, van ilyen :)
Még 'sajnos' nem tudok dolgozni, mert nincs még meg a munkaengedélyem és lelkemre kötötték, hogy addig nehogy dolgozzak. Ennyit azért csak megtehetek a cégért, meg a békességért :). Most egy másik lakásban leszek egy darabig, kb dec 7-ig, ami itt van a munkahely mellett kb 20 méterre. Már voltam ott, nem rossz. Egy házaspárral fogok osztozkodni egy 3 szobás lakáson.
Amúgy minden a régi, mint mikor elmentem, már egészen meg is szoktam a helyet. Ma megint nagyon finom volt az ebéd, most még különösen jó volt, hogy nem értettem egy kukkot sem, mert fáradt vagyok.
Úgy kb. ennyi - utazni fárasztó.
2007. november 16., péntek
2007. november 14., szerda
Heti történések
Az előző postból kifelejtettem, hogy voltam ám fitness teremben is. Az itt nem olcsó mulatság, 30 Frankba (4500) kerül egy alkalom, de szerencsére kaptunk ott egy kártyát, amivel első alkalommal ingyen kipróbálhattuk. Tök jó volt, a végén szaunáztam is.
Tegnap már megvettem a csokikat. Majd mindenki írjon egy mailt, hogy kér e belőle - ha nem tudod a címem, akkor Neked valószínűleg nem is vettem :PP :). A kedvencem amúgy pont le is volt értékelve.
A jó hír az, hogy itt már esik a hó, bár még csak a hegyek tetején marad meg, a rossz hír viszont az, hogy most fogyott el a magyar cigim, úgyhogy most be is fejezem a mai blogot.
Holnap már pakolni kell be a bőröndbe:)))
Tegnap már megvettem a csokikat. Majd mindenki írjon egy mailt, hogy kér e belőle - ha nem tudod a címem, akkor Neked valószínűleg nem is vettem :PP :). A kedvencem amúgy pont le is volt értékelve.
A jó hír az, hogy itt már esik a hó, bár még csak a hegyek tetején marad meg, a rossz hír viszont az, hogy most fogyott el a magyar cigim, úgyhogy most be is fejezem a mai blogot.
Holnap már pakolni kell be a bőröndbe:)))
2007. november 13., kedd
Városnézés
A hétvége főleg városnézéssel telt el. Az idő nagyon baráti volt, így zuhogó esőben és nagyon hideg szélben nézhettük meg a várost - egyik magyar munkatársammal. Ezért a képek is elég sötétek lettek, de legalább vannak :).
Szombaton végig járkáltunk és megnéztük az óvárosi részt. Tetszett, csináltam is pár képet róla. Voltunk közben egy templomban is, majdnem múzeumban is, csak elég hamar bezárt volna. Miután bejártuk az óvárost, ami nem volt túl nagy, de annál szebb, leérkeztünk a Zürich-tóhoz. Sajnos itt sem láttam túl sok mindent, mert ott már ködös is volt. Viszont voltak kacsák is. Néztem egy darabig őket, de aztán egy szemfüles rendőrkocsi lefülelt. Odament egy rendőr, ahol voltam és megnézte, hátha egy plasztikbombát tettem oda, de nem, így inkább megkérdezte, hogy mit csináltam ott. Néztem bután, aztán mondtam, hogy kacsát néztem. Később arra gondoltam, csinálni kellett volna egy közös fényképet, bár nem tudni, hogy milyen humorérzékkel volt felszerelve :).
Szóval közbiztonság van itt.
A nap végén a boltokat néztük meg, persze nem vásárlási szándékkal, mert ott csak luxus dolgokat lehetett venni. Mindegyik úgy néz ki, mint egy szalon, nem túl sok áruval belül. Ez nem volt túl izgi.
Másnapra állatkert volt betervezve, de megint esett az eső, így múzeumba mentünk. A Landes múzeumban jártunk, ahol svájci történelmi dolgok voltak főként - Szűz Máriát szobortól kezdve a gyilkolóeszközökig. Hát, egyszer meg lehetett nézni, bár jobbra számítottam. Legközelebb Winterthur-ba megyek, ahol a Technorama van.
Kb. ennyi :)
Igazából nem ezeket terveztem, de egyszer végig kellett járni Zürich-et is.
Szombaton végig járkáltunk és megnéztük az óvárosi részt. Tetszett, csináltam is pár képet róla. Voltunk közben egy templomban is, majdnem múzeumban is, csak elég hamar bezárt volna. Miután bejártuk az óvárost, ami nem volt túl nagy, de annál szebb, leérkeztünk a Zürich-tóhoz. Sajnos itt sem láttam túl sok mindent, mert ott már ködös is volt. Viszont voltak kacsák is. Néztem egy darabig őket, de aztán egy szemfüles rendőrkocsi lefülelt. Odament egy rendőr, ahol voltam és megnézte, hátha egy plasztikbombát tettem oda, de nem, így inkább megkérdezte, hogy mit csináltam ott. Néztem bután, aztán mondtam, hogy kacsát néztem. Később arra gondoltam, csinálni kellett volna egy közös fényképet, bár nem tudni, hogy milyen humorérzékkel volt felszerelve :).
Szóval közbiztonság van itt.
A nap végén a boltokat néztük meg, persze nem vásárlási szándékkal, mert ott csak luxus dolgokat lehetett venni. Mindegyik úgy néz ki, mint egy szalon, nem túl sok áruval belül. Ez nem volt túl izgi.
Másnapra állatkert volt betervezve, de megint esett az eső, így múzeumba mentünk. A Landes múzeumban jártunk, ahol svájci történelmi dolgok voltak főként - Szűz Máriát szobortól kezdve a gyilkolóeszközökig. Hát, egyszer meg lehetett nézni, bár jobbra számítottam. Legközelebb Winterthur-ba megyek, ahol a Technorama van.
Kb. ennyi :)
Igazából nem ezeket terveztem, de egyszer végig kellett járni Zürich-et is.
2007. november 9., péntek
Hétvége előtt
A mostani hétvégén biztos kimegyek, ha nem lesz nagyon rossz az idő. Tegnap már láttam is egy kicsit a városból, amikor elmentünk fallabdázni páran, pontosabban heten. Egy jó nagy helyen voltunk, kb egy kisebb méretű plázában, ahol csak fitnessz dolgok voltak, többek között fünf squash pálya is.
Ezután elmentünk sörözni. Jó sok keresgélés után találtunk egy cukrászdát, ami inkább kocsma volt, mert nem sok sütit láttam. Előtte még körülnéztünk a környéken, még majdnem fényképeket is csináltam, de aztán rájöttem, hogy nincs is kedvem elővenni a táska aljáról, viszont megígérem, hogy a mostani hétvégén ellövök legalább egy tekerccsel. A sör nem volt olyan drága, mint gondoltam, “csak” 750 Ft, és ezen felül már nem várnak el borravalót. Hazafelé sikerült megtalálnunk egy jó kis automatát, ahol legalább öt percig elidőztünk, hogy vajon mi lehet ez. A többiek gumi automatára gondoltak, én viszont ragaszkodtam a kávé és tea automatához. Mivel csak 2 frank volt, ezért az én verzióm reaálisabbnak tűnt, és úgy gondoltam, ha már itt vagyok, meg úgyis egyszer élünk feláldozom azt a két frankot (amin amúgy is biztos valami hülyeséget vettem volna, mondjuk kaját). Igy sikerült vennem néhány belövésre elegendő steril injekciós tűt narancsos (tényleg!) ízesítésben. Persze egyből a kukában landolt. Hiába, ez már Európa. :)
Azt terveztem, hogy elmegyek az állatkertbe, bár nem tudom milyen idő lesz éppen. Ma amikor mentem dolgozni esett a hó, miközben hétágra sütött a nap, szinte felhő sem volt az égen. Ilyet se láttam még... Most is esik épp a hó, csak nem marad meg sajna (mindegy, úgysem hoztam téli cipőt)
A munkám most már érdekesebb, mert végre programozni kell, mégha teszteket is. Sőt már a kommunikációm is egyre javul, a némettel próbálkozók száma is kezd lecsökkenni. Az is előfordul, hogy angol szóváltásba keveredünk, miután túljutunk azon a fura ponton, hogy nem tudok németül. Sőt sőt már egyre több magyar is van a közelemben, így néha magyarul is beszélek. A legjobb viszont nyelvi téren az, hogy kezdem kifejleszteni a saját kis Szvianghudojcsomat, mert itt úgyis mindenki másféle – mások által érthetetlen – némettel beszél.
Ezután a rengeteg izgalmas dolog után be is fejezem, mert elég sok munkám van még mindig.
Mindenkinek jó hétvégét!
Ezután elmentünk sörözni. Jó sok keresgélés után találtunk egy cukrászdát, ami inkább kocsma volt, mert nem sok sütit láttam. Előtte még körülnéztünk a környéken, még majdnem fényképeket is csináltam, de aztán rájöttem, hogy nincs is kedvem elővenni a táska aljáról, viszont megígérem, hogy a mostani hétvégén ellövök legalább egy tekerccsel. A sör nem volt olyan drága, mint gondoltam, “csak” 750 Ft, és ezen felül már nem várnak el borravalót. Hazafelé sikerült megtalálnunk egy jó kis automatát, ahol legalább öt percig elidőztünk, hogy vajon mi lehet ez. A többiek gumi automatára gondoltak, én viszont ragaszkodtam a kávé és tea automatához. Mivel csak 2 frank volt, ezért az én verzióm reaálisabbnak tűnt, és úgy gondoltam, ha már itt vagyok, meg úgyis egyszer élünk feláldozom azt a két frankot (amin amúgy is biztos valami hülyeséget vettem volna, mondjuk kaját). Igy sikerült vennem néhány belövésre elegendő steril injekciós tűt narancsos (tényleg!) ízesítésben. Persze egyből a kukában landolt. Hiába, ez már Európa. :)
Azt terveztem, hogy elmegyek az állatkertbe, bár nem tudom milyen idő lesz éppen. Ma amikor mentem dolgozni esett a hó, miközben hétágra sütött a nap, szinte felhő sem volt az égen. Ilyet se láttam még... Most is esik épp a hó, csak nem marad meg sajna (mindegy, úgysem hoztam téli cipőt)
A munkám most már érdekesebb, mert végre programozni kell, mégha teszteket is. Sőt már a kommunikációm is egyre javul, a némettel próbálkozók száma is kezd lecsökkenni. Az is előfordul, hogy angol szóváltásba keveredünk, miután túljutunk azon a fura ponton, hogy nem tudok németül. Sőt sőt már egyre több magyar is van a közelemben, így néha magyarul is beszélek. A legjobb viszont nyelvi téren az, hogy kezdem kifejleszteni a saját kis Szvianghudojcsomat, mert itt úgyis mindenki másféle – mások által érthetetlen – némettel beszél.
Ezután a rengeteg izgalmas dolog után be is fejezem, mert elég sok munkám van még mindig.
Mindenkinek jó hétvégét!
2007. november 6., kedd
Képek a hétvégéről 2.
Eltelt az első hétvége is...
Sajnos azt kell hogy mondjam, most se csináltam sok mindent, mert nem volt sok kedvem hozzá, meg beteg is lettem vasárnap, de már jobban vagyok. Szombat délután azért kimentem egy kicsit körülnézni, de elkövettem azt a hibát, hogy elfelejtettem megtervezni egy fix útvonalat, úgyhogy inkább bolyongás lett belőle. De sebaj, mert a mostani hétvégére már begyűjtöttem egy csomó ötletet, plusz most már tudom, hogy hol és milyen jegyet kell venni az utazáshoz.
Itt amúgy elég szigorúak, ha valakinek nincsen jegye. Először 80 Frankot (1 CHF = 150 HUF) kell fizetni, után 120-at, harmadjára pedig 150-et, ezen felül eljárást indítanak az ember ellen, de lehet, hogy már a második után is. Szóval nem úgy megy ez, mint Pesten.
Képek:
Az madaras képeket egy hídról csináltam. Ekezdtek nekik dobálni kenyeret, erre az összes madár odarepült örömében és egyhelyben repülve várták, hogy dobáljunk nekik valamit. Már-már ilyesztően közel jöttek. Ez azután volt, amikor nem jött a villamos 20 perc múlva sem, amivel le akartam menni a Zürich tóhoz, aztán amikor jött bemondtak valamit németül, amire a nagy többség leszállt, így én sem kockáztattam, mert ki tudja.. Szóval nagyjából a madarakig jutottam, mert mire elindultam a rendes program felé már túl voltam a háromnegyedórás jegykeresés/jegyvásárláson, a mekdonálcos evésen, villamoskeresésen és persze az elmaradhatatlan csokivásárláson. (Ott mindig valami szuperkardot emlegetnek, de nekem olyanom sose nincs:) persze ezt sem értem, lehet azt mondják, hogy milyen szuper, hogy odamentem vásárolni)
Alulról a 4. és 5. kép a híres Langstrasse van, ami tele van mindenféle bárokkal, diszkókkal, meg az elmaradhatatlan piroslámpás házakkal, ahol ki vannak téve a fényképek és kedvére válogathat az ember (, aki akar persze...)
Alulról a 2. és 3. kép a cégem közelében van, ahogy persze a Langstrasse is. Alulról a 3. kép annyira közel van, hogy az maga a hely, ahol dolgozom, csak be volt zárva és ilyen kép sikerült csak róla. Egyébként nem is ebben a részében vagyok, mert ez csak az adminosok része, de majd lesz valószínű több kép is innen.
Az utolsó kép fogalmam sincs, hogy mi csak úgy lefényképeztem.
A napok jól telnek amúgy. Tök jókat eszem, már meg is nőtt a hasam, mert mindig többet adnak, mint kéne, mondjuk most már nem. Egyre több embert ismerek meg, persz csak így futólag. Amunka sem olyan rossz, nem kell mindig unalmas doksikat olvasni, néha a konyhába is lemegyek és ott mindig van gyümölcs, rágcsálni való meg minden, amit el lehet képzelni egy konyhában. (Amúgy viccen kívül nem csak doksit olvasok, hanem mást is, csak annál elég lassan telik az idő és soknak tűnik.) A legjobb az a lakás, nekem egy kicsit túlzás, de szeretek ottlenni.
Viszont, ami nem tetszik, hogy kissé hidegek errefelé az emberek, amire rátesz, hogy azt hiszik mindenki tud németül, pedig nem is :). Szerencsére nem ragad rám semmi a németből, pedig nem is erőlködöm. Már a vonatzúgás sem idegesít annyira, mivel itt mennek el mellettünk
Hát, kb ennyi, amit le szerettem volna írni.
Üdv mindenkinek!
Sajnos azt kell hogy mondjam, most se csináltam sok mindent, mert nem volt sok kedvem hozzá, meg beteg is lettem vasárnap, de már jobban vagyok. Szombat délután azért kimentem egy kicsit körülnézni, de elkövettem azt a hibát, hogy elfelejtettem megtervezni egy fix útvonalat, úgyhogy inkább bolyongás lett belőle. De sebaj, mert a mostani hétvégére már begyűjtöttem egy csomó ötletet, plusz most már tudom, hogy hol és milyen jegyet kell venni az utazáshoz.
Itt amúgy elég szigorúak, ha valakinek nincsen jegye. Először 80 Frankot (1 CHF = 150 HUF) kell fizetni, után 120-at, harmadjára pedig 150-et, ezen felül eljárást indítanak az ember ellen, de lehet, hogy már a második után is. Szóval nem úgy megy ez, mint Pesten.
Képek:
Az madaras képeket egy hídról csináltam. Ekezdtek nekik dobálni kenyeret, erre az összes madár odarepült örömében és egyhelyben repülve várták, hogy dobáljunk nekik valamit. Már-már ilyesztően közel jöttek. Ez azután volt, amikor nem jött a villamos 20 perc múlva sem, amivel le akartam menni a Zürich tóhoz, aztán amikor jött bemondtak valamit németül, amire a nagy többség leszállt, így én sem kockáztattam, mert ki tudja.. Szóval nagyjából a madarakig jutottam, mert mire elindultam a rendes program felé már túl voltam a háromnegyedórás jegykeresés/jegyvásárláson, a mekdonálcos evésen, villamoskeresésen és persze az elmaradhatatlan csokivásárláson. (Ott mindig valami szuperkardot emlegetnek, de nekem olyanom sose nincs:) persze ezt sem értem, lehet azt mondják, hogy milyen szuper, hogy odamentem vásárolni)
Alulról a 4. és 5. kép a híres Langstrasse van, ami tele van mindenféle bárokkal, diszkókkal, meg az elmaradhatatlan piroslámpás házakkal, ahol ki vannak téve a fényképek és kedvére válogathat az ember (, aki akar persze...)
Alulról a 2. és 3. kép a cégem közelében van, ahogy persze a Langstrasse is. Alulról a 3. kép annyira közel van, hogy az maga a hely, ahol dolgozom, csak be volt zárva és ilyen kép sikerült csak róla. Egyébként nem is ebben a részében vagyok, mert ez csak az adminosok része, de majd lesz valószínű több kép is innen.
Az utolsó kép fogalmam sincs, hogy mi csak úgy lefényképeztem.
A napok jól telnek amúgy. Tök jókat eszem, már meg is nőtt a hasam, mert mindig többet adnak, mint kéne, mondjuk most már nem. Egyre több embert ismerek meg, persz csak így futólag. Amunka sem olyan rossz, nem kell mindig unalmas doksikat olvasni, néha a konyhába is lemegyek és ott mindig van gyümölcs, rágcsálni való meg minden, amit el lehet képzelni egy konyhában. (Amúgy viccen kívül nem csak doksit olvasok, hanem mást is, csak annál elég lassan telik az idő és soknak tűnik.) A legjobb az a lakás, nekem egy kicsit túlzás, de szeretek ottlenni.
Viszont, ami nem tetszik, hogy kissé hidegek errefelé az emberek, amire rátesz, hogy azt hiszik mindenki tud németül, pedig nem is :). Szerencsére nem ragad rám semmi a németből, pedig nem is erőlködöm. Már a vonatzúgás sem idegesít annyira, mivel itt mennek el mellettünk
Hát, kb ennyi, amit le szerettem volna írni.
Üdv mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)