Nexte halt, BUDAPEST :)))

Na, ezt is megértem: HOLNAP MEGYEK HAZA
Igy ennek a blognak is vége szakad, mint minden másnak egyszer.
Már csak a csomagolás és az utazásra való felkészülés marad, és persze a tanulságok levonás. Az van bőven, meg sem próbálom leirni őket (de nem is akarom :) ).
A lényeg, hogy itt biztos nem élnék, de erre csak itt tudtam rájönni, hogy lehet nem is olyan rossz hely kis országunk :). Már nem is nagyon értem ezt a nagy nyugati jóléti kultuszt, nekem ez biztos nem hiányozna. Azt hiszem, ezt a filozofálgatást most hagyom abba, mert ezekhez látni kell azokat, ami itt van.

Egy kedves kis történettel zárom az irásokat, ami az én kicsi szivemet is nagyon megmelengette.
Tegnapelőtt este megyek haza 8 óra felé 10 és fél órás munkanap után agyilag lehúzva és szokás szerint szerény vacsorámhoz készülődtem. A lakótársam megjegyezte, hogy pont elfogyott a kenyere - gondoltam magamban, hogy hát az bizony sz@r lehet, de sebaj egyél az enyéből - "á, nem kösz, majd elmegyek a boltba" - az még sz@rabb lehet ilyen hidegben, gondoltam én.
Már kivettem a sajtot, vajat, a kedven tejberizsemet, erre egyre furább érzés kezdett befurakodni az agyamba. Nagyon rend volt az asztalon. Nyúlok a kenyeremért, de a kezem sajnos markolhatta a friss kenyeret, mert az nem volt sehol. Ezután egyre idegesebben és frusztráltabban kerestem, amikor eszembe jutott, hogy az a balfasz takaritónő a múltkor a dorombos dobozomat is kidobta. Lassan leesett, hogy ez bizony bejött, kidobta a kenyeremet, ami amúgy sima kenyereszacskóban volt és vele minden pékterméket, amik meg átlátszó csomagolásban voltak. Hát 10 perc anyázás után kénytelen voltam fél órát menetelni a boltba. Szerintem a kenyeres pusztitás után megállhatott egy percre és gondolkozott, hogy még milyen balfaszságot tudna csinálni és benyomta a mosogatógépet két pohárral és egy vajkenőkéssel.

Na, mindenkinek boldog Karácsonyt és boldog Újévet kivánok! és persze a legjobbakat!

Vége az utazásnak..